szandál-zokni
kétségek közt vagyok. én, a fenti párosítás nagy ellenzője, lesajnálója, gúnyosan megmosolygója, szandit adtam zoknis lábra. igaz, az eleje zárt. ugye, kisgyerekeknek nem ciki és lehet?
kétségek közt vagyok. én, a fenti párosítás nagy ellenzője, lesajnálója, gúnyosan megmosolygója, szandit adtam zoknis lábra. igaz, az eleje zárt. ugye, kisgyerekeknek nem ciki és lehet?
jó rég nem írtam ide semmit. az eddigi lustaságomat most igyekszem képekkel is pótolni. a karácsony nagyon jól sikerült: voltunk itthon 24-én, voltunk nagyszülőknél 25-26-án, és utána anyuéknál ott is hagytuk Marcit 3 napra, mi meg elmentünk Jucó-Rajcsyékkal síelni. nagyon-nagyon jó volt! az mondjuk kicsit rosszul esett, hogy amikor megjöttünk, Marci pár percig nem ismert meg minket, de valahogy kihevertük. utána szilveszterre megint visszavittük :-)
mások (konkrétan jucó) postján felbuzdulva gondoltam én is írok kicsit, mi forog a fejemben. konkrétan az, hogy nem megy nekem ez a 24 órás marci-szolgálat. legalábbis nagyon szeretnék most már kicsit mást is csinálni. nem arról van szó persze, hogy ne szeretnék a gyerkőccel lenni, csak igazából már vágyom a "felnőtt" környezetre is, meg az agyam másszintű megmozgatására. a megvalósítás még messze van, de nem árt előre tervezi, hogy mikor hogy mit akarok, mert azért nem olyan egyszerű. először is arra, hogy visszamenjek dolgozni, legelőször marci 1,5 éves korában gondolnék, látva a többiek gyerekeit, hogy akkor kb. mekkorák. 1,5 évesen még nem biztos, hogy megy majd a bölcsi, de majd meglátjuk. mi alapvetően azt szeretnénk, nem a mindennapos itthoni bébiszittert. viszont a korábbi munkámba tuti nem tudok visszaülni. remélem azért, hogy tudnak majd nekem vmi más, rugalmasabb, rövidebb időben űzhető munkát adni. beszélek majd a főnökömmel, hogy számoljanak velem, ha vmi feladat felmerül.
6:00 marci kel, amit dumálással ad tudtunkra. átmegyek, és mondom neki, hogy még elég korán van, pihenjen vagy játsszon még egy kicsit. cumi a szájba, kutyus a kézbe. fél órát még matat.
gyorsan felrakok még egy postot, mert most egy hét netmentes hét következik: péter athénban tréningezik, mi meg marcival a nagyszülőknél. most sem leszek túlzottan bőbeszédű, de a képeket azért elmagyarázom. a szobafenyősön az a lényeg, hogy marci már mászik. előre! mint egy bozótharcos. csak kicsit féloldalas: bal kézzel és jobb lábbal húz. a másikon pedig kérem - ha egyébként nem tűnne fel - ül! támaszték nélkül, stabilan. na ezek vannak.
elcsíptük a fogat! mármint képileg. azóta már a mellette levő is kibújt, talán az is látszik kicsit. azért elég sokkoló élmény lehet neki, hogy eddig nem volt semmi ilyen kemény, éles valami a szájában, most meg van. nem is mindig örül neki...
A FOG (az első, a bal alsó egyes) már két hete kinn van, de még mindig nagyon pici, és lehetetlenség lefotózni. helyette: